Mindig csak embereket szerettem f?nyk?pezni. V?rosok, ?p?letek, m?eml?kek soha nem vonzottak mint f?nyk?p?szt. Amszterdammal sem volt m?sk?pp - eleinte. Megcsod?ltam ?kszerdoboz h?zait, a v?zi ?letet a csatorn?kon, a meseszer? ?jszakai f?nyeket - mindent, amiben egy odal?togat? gy?ny?rk?dhet. De ?t ?v nyolc l?togat?sa sor?n egyetlenegy k?pet sem k?sz?tettem. F?nyk?pezni akkor kezdtem, amikor el?sz?r ?gy ?reztem: meg kell ?r?znem magamnak azt, amihez szem?lyes k?z?m van. Amihez k?t?d?m, amire j? visszagondolni, ami hi?nyzik, amir?l j? ?lmodozni. Egysz?val: amikor beleszerettem Amszterdamba. A vil?gv?rosba - ahol nem ?rzem a modern id?k rohan? temp?j?t. Ahol meleg ny?ri est?ken, mint n?lunk faluhelyen, ?regek ?s fiatalok egyar?nt ki?lnek a h?z el?. Ahol a barna k?v?h?zakban ma is t?rzsasztala van a bar?ti t?rsas?goknak, s ?vek ?ta ugyanazok ugyanoda j?rnak - besz?lgetni. Ahol a v?ros?p?t?szet nem monument?lisban ?s grandi?zusban gondolkodott, hanem emberi l?pt?k? h?zakban. Ahol b?rk?n lakni nem extravagancia vagy szeg?nys?g, csak egyszer?en a tengerhez, haj?z?shoz szokott emberek k?tetlenebb ?letform?ja. Ahol m?r j? ismer?s?mnek mondhatom a sarki k?v?h?z tulajdonos?t s az ablaktiszt?t?t, az ?reg n?nit, akit egy utcab?lon f?nyk?peztem, amint t?ncra perd?lt a verkli hangjaira s azt a fogorvost, aki kedvenc id?t?lt?sk?nt dobolni szokott a lak?b?rk?j?n. Ami?ta beleszerettem Amszterdamba - f?nyk?pezem is. M?eml?kh?zai k?z?tt a sz?momra legfontosabbat: soksz?n? emberi arc?t. Korniss ...